 |
|
Pályázati felhívás Állásfoglalás Budapest Főváros Önkormányzata megbízásából a Budapest Galéria pályázatot ír ki A kitelepítettek emlékműve tervezésére. Az emlékmű helyszíne: Budapest I. kerület, Tabán, az Attila út és Krisztina körút közötti zöld terület Bethlen udvartól délre eső része, hrsz: 6318/1 A pályázat célja: Köztéri alkotás felállítása az 1950 és 1953 között kényszerlakhelyekre és kényszermunkatáborokba elhurcoltak emlékére A pályázat jellege: nyilvános és titkos A pályázók köre: a kiíró e műfajban referenciával rendelkező szobrász és építész alkotók pályaműveit várja A pályázat ütemezése: a tervek beadási határideje 2010. február 8. 15 óra eredményhirdetés: 2010. február 15. 11 óra Díjazás: a bíráló bizottság három díjat ítél oda: I. díj 800 ezer Ft, II. díj 600 ezer Ft, III. díj 400 ezer Ft (btto összegek) További információk: a pályázati kiírás 2009. december 15-től a Budapest Galériánál (1056 Budapest, Szabad sajtó út 5.) 5.000 Ft nevezési díj ellenében, (amely vagy a helyszínen befizetve, vagy az OTP Bank Rt 11784009-15490603 számlaszámra utalást követően) szerezhető be. A befizetés beérkezése és igazolása után a dokumentáció postázása kérhető. A pályázattal kapcsolatban felvilágosítás a 06-1-2672740 telefonszámon illetve a szilagyi@budapestgaleria.hu és a szollossy@budapestgaleria.hu e-mail címeken kapható. Budapest, 2009. december 9. Zsigmond Attila s.k. főigazgató 2010. február 10. Szöllőssy Állásfoglalás a kitelepítettek emlékműve tervezésére kiírt pályázat zárásaként A Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete kezdeményezését támogatva, annak tartalmát minden kitelepített emlékére kiterjesztve, a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlése úgy döntött, hogy köztéri művészeti alkotással kíván emlékeztetni azon magyar állampolgárok sorsára, akiket 1950 és 1953 között a magyar állam családostól kényszerlakhelyre száműzött, és a nyilvánosságtól elzárt munkatáborokban fegyencként dolgoztatott. A kitelepítettek emlékműve elhelyezéséhez, a kezdeményezők kérésére, az I. kerület Önkormányzata a Szarvas tér északi részén jelölt ki területet (hrsz.:6318/1). A Fővárosi Önkormányzat költségviselésével megvalósítandó emlékmű tervezésére a főváros megbízásából a Budapest Galéria nyílt titkos pályázatot írt ki. A pályázati útmutatás az emlékmű karakterére, anyagára és a választott technológiákra vonatkozóan semmiféle megkötést nem tett, javasolta viszont ezek korszerűségét, a kiírást követő konzultáción pedig a kezdeményezők a „szenvedés”, a „kiszolgáltatottság” és a „reménytelenség” fogalmakat ajánlották átgondolásra a művészi megfogalmazáshoz. A megadott határidőre 21 pályamű érkezett a begyűjtés és bírálat színhelyére. A késve benyújtott két terv érvényességének eldöntését a Budapest Galéria jelenlévő munkatársa a zsűri hatáskörébe utalta. A bíráló bizottság az érdemi munka megkezdése előtt úgy döntött, hogy nemcsak a késve beérkezett pályázatokat (22. és 23.), de a hiányosan benyújtott terveket sem zárja ki a bírálatból (a 7. és a 18. nem tartalmazott 1:10 léptékű tetszőleges anyagban készített tervet). A zsűri elnökének javaslatára elsőként a bírálat elveinek tisztázására került sor. A bizottság, amelynek tagjai esetenként igen eltérő véleményeket fogalmaztak meg egy-egy tervről, abban egyetértett, hogy tartózkodni fog a túlságosan direkt, vagy provokatív, illetve a témát túlságosan távolról érintő, sematikus megoldások támogatásától, továbbá abban is, hogy a gondolati-esztétikai szempontok mellett az állékonyság és a fenntarthatóság kritériumait is szem előtt tartja. Megállapodásra jutottak abban is, hogy a válogató szavazás során a zsűri minden meghívott tagja, összesen 9 fő, véleményt nyilvánít, a díjak odaítéléséről döntő végszavazásban viszont csak az öt szakértő vesz részt, amelyhez a Budapest Galéria egy, közösen kialakított szavazata járul. - 2 - A válogató szavazás eredményeként kilenc terv nem kapott szavazatot, 1 szavazatot hét (5., 8., 10., 11., 14., 17., 22.), 2 szavazatot három (2., 3., 13.), 3 szavazatot kettő (21., 23.), 5 szavazatot a 6-os, 8 szavazatot a 4-es számú pályamű kapott. Az eredmény birtokában a bíráló bizottság az I. és a II. díj sorsát eldöntött tényként ismerte el, e tervek méltatását követően, a III. díj odaítélése céljából, a három szavazatot kapott pályaművek részletes értékelése következett. A 4. számú terv koncepciója a kitelepítettek elzárására, reménytelen sorsuk érzékeltetésére, és általában a kitelepítések tényének máig érvényes elhallgatására épül. A kompozíció a kitelepített családok szállásául szolgáló, a pusztában magányosan álló juhhodályok, marhaistállók arányait imitáló faldarab, amely a kiszolgáltatott családok szenvedéseinek emlékét a „falbazárt” műkő figurák csoportozatába foglalva rejti. Az üvegbeton elemekből felépülő fal 20 cm vastag, magassága kb. 400 cm, szélessége kb. 550 cm, amelyet oromfal lezárásának ferde síkjával záródó, 150x60 cm befoglaló méretű, a feliratok elhelyezésére szolgáló, műkő faldarab egészít ki. A falba épített figurális műkő-elem foltjának legnagyobb kiterjedése kb. 180 x 400 cm. A látványt valójában a falat átvilágító fény hozza létre, direkt napsütésben és esti kivilágításban pregnánsan megnyilvánul, szórt fény, borult idő esetén csak közelről sejthető. A bíráló bizottság szinte minden tagját az első pillanatban megérintette mind a koncepció, mind az előadásmód és a felhasznált anyagban rejlő lehetőségek. A letisztult, jelszerű, geometrikus architektúra hatásosan jeleníti meg a kényszermunkatáborok izolációját, aszimmetriája figyelemfelkeltő. A falba zárt forma álomszerű, sejtelmes szilüettje, a kiszolgáltatottságukban arctalan, személyiségüktől megfosztott egyének sematizált tömege a virtuális új világ vizualitásához kötődő képi nyelven szólal meg, s talán nem is titkoltan figyelmeztet a mai kor elszemélytelenítő tendenciáinak veszélyeire. A megvalósíthatóság, az állékonyság és a fenntarthatóság igényeit mérlegelve, ez a pályamű a pályázat leginkább problémamentes tervének tekinthető. A 6. terv a kitelepítettek tragédiáját a társadalomból való kiszakítottságban, kitaszítottságban látja. Ezt kívánja bemutatni szimbolikus eszközökkel. Az emlékmű két elemből áll, a nagyobbik egy 320 cm élhosszúságú, rusztikus felületű vastömb, amelynek egy szabályosan kimetszett, megközelítőleg kockaformájú, kb. 8 köbméter térfogatú, azonos anyagú eleme úgy fordul ki a kubatúrából, hogy annak fogságában marad. A bíráló bizottság egyetértett abban, hogy a szűkszavú, komor konstrukció anyagban, plasztikai erőben nagyon kifejezően mutatja fel a témát. Rendkívül erős, elvont formát talált arra, hogy a történeti valóságot ábrázolja. A zsűri szobrász szakértőinek véleménye szerint ez a terv a leginkább szobrászi válasz a felvetésre. A fenntartásaikat megfogalmazó szakértők úgy találták, hogy plasztika túlságosan átírt, a bunkerre emlékeztető forma hangulatában szinte dialogizál a Bethlen udvar északi oldalán lévő, egyébként hasonló tartalmú emlékművel. A bizottság végül úgy döntött, hogy a pályamű értékeire vonatkozó megállapításait fenntartva, megvalósításra mégsem találja alkalmasnak, mert a két elem közötti átjárható falszoros napi karbantartása, takarítása megoldhatatlan, és valószínű használata még ezen a területen is méltatlan helyzetbe sodorná az emlékművet. - 3 - A 21. terv emlékpark létrehozását tűzte ki célul. Fő látványeleme egy valóságos méretű gémeskút, amely a Hortobágy–gémeskút–kitelepítés fogalmakkal leírt kontextusban adekvát „ördögi paradoxon”, vállaltan abszurd megfogalmazás. Ez a tájba írt felkiáltó-jel egy 12 elemből álló „stációsorozat” középpontjában áll. A stációk 60 cm átmérőjű, 20 centiméterrel a járószint fölé magasodó süttői mészkő gömbszeletek az egyes hortobágyi munkatáborok főbb adataival, elrendezésük a térben topografikus imitációja az egykori munkatáborok földrajzi elhelyezkedésének. A tervet támogatói igen eredeti, igazán figyelemfelkeltő, bátor megoldásnak találták, mivel az egykori vidéki életre jellemző karakteres forma a városi miliőben erős kontraszthatást fejtene ki. Volt, aki a magyar szobrászat egy karakteres, Samu Géza nevével fémjelzett vonulatát vélte fölfedezni a tervben, és volt, aki a bejárható emlékhely kialakításának szándékát méltatta. Kritikusai viszont úgy ítélték meg, hogy a gémeskút túlságosan is konkrét, minden átírást és reflexiót nélkülöző szimbóluma a Hortobágynak, ezen a helyen pedig nemcsak a hortobágyi kitelepítettekről szeretnének megemlékezni. További problémát jelent, hogy valószínűleg visszafordíthatatlan az a folyamat, amelynek eredményeként a gémes-kút ma egyre több generáció számára inkább az idegenforgalmi marketing által lenyúlt képi toposz, mint „óriás szúnyog” a Toldi első énekéből. Ezen helyen pedig minimális az esély arra, hogy meglepő látványa és a kompozíciót kiegészítő elemek helyenként erőltetett, nem egészen kézenfekvő szimbolikája bárkit is a munkatáborokra emlékeztessen. Anyaga miatt állékonysága kétséges, folyamatos rekonstrukciójára nincs lehetőség. A 23. terv két jól elkülönülő részből álló kompozíció. A kitelepítettek aktuális világát üres priccseket imitáló, rozsdás acélkonstrukció szimbolizálja, amely egy, részben a térszint alá süllyesztett, egyik oldalán széles lépcsősoron megközelíthető és körüljárható, beton kubuson áll. Ez utóbbi az „elsüllyedt világot” zárja magába, amelynek kormeghatározója egy-egy jellegzetes polgári bútordarab műkő rekonstrukciója. A helyiség berendezése, mint az eltűnt világ maga, az alkotók szándéka szerint a szemlélő számára csak töredékesen ismerhető meg, ezért a betekintésre kialakított keskeny rések a tárgyaknak csak egy-egy szegmensét tárják fel. A tervet figyelemre méltónak ítélő szakértőket az elsüllyedt régi és a ráépülő új világ érdekes párhuzama ragadta meg. Volt, akinek egyenesen egy páternoszter, vagy valamiféle színháztechnikai masinéria jutott eszébe a kétszintes statikus, valójában szubszekvens világok képéről. A bíráló bizottság tagjainak többsége – hosszas vita után – végül úgy vélekedett, hogy a különös gondolat mind a kompozíciót, mind a plasztikai munkát illetően kiegyensúlyozatlan megoldást, díszletszerű, illusztratív tervet, átgondolatlan kivitelezési javaslatokat eredményezett. A koncepció központi témáját és a kompozíció fő elemét jelentő priccsekről sokaknak nincs valós fogalma, a zárt kubuson kiemelve a látvány szegényes. Az „interaktív” emlékezésre tett ajánlat, a „bekukucskálás”, bizarr megoldás, nem szerencsés, ha egy nyilvános térben lévő alkotás jelentése csak az indiszkrécióra hajlamos egyének számára tárulhat fel. További probléma, hogy a süllyesztett terület rendszeres tisztántartása nem megoldható. A végszavazásban az öt szakértő és a Budapest Galéria által a díjazandó tervekre leadott jelölések számaránya a következőképpen alakult: I. díjra a 4. sz. pályamű 4 jelölést, a 6. sz. 2 jelölést kapott; a II. díjra a 6. sz. pályamű 2 jelölést, a 23. sz. 1 jelölést kapott; és a III. díjra a 6. sz. pályamű 2 jelölést, a 23. sz. 2 jelölést, a 2. sz. 1 jelölést kapott. - 4 - A bíráló bizottság a fentiek alapján úgy döntött, hogy az I. díjat a 4. sz. terv, a II. díjat a 6. sz. terv , a III. díjat a 23. sz. terv alkotóinak ítéli oda. A titkosság feltörését követően a bizottság megállapította, hogy az I. díjas terv Széri-Varga Géza és Széri-Varga Zoltán, a II. díjas terv Szanyi Péter, a III. díjas terv Takács Szilvia és Gyulai Attila munkája. A bíráló bizottság szakértői – a kezdeményezővel egyetértésben – kizárólag az I. díjas tervet tartják megvalósításra alkalmasnak. A kezdeményező a zsűri döntését követően adta át a felirat szövegtervezetét, amelynek engedélyeztetésére értelemszerűen az eredményhirdetést követően kerül sor. A FŐKERT Zrt jelenlévő képviselője felhívta a figyelmet arra, hogy a területre elfogadott kertészeti rendezési terv megvalósítása, azaz a tervezett park-rekonstrukció előreláthatólag az emlékmű felállítását követően készül majd el, tehát az emlékmű céljára burkolandó felületek kialakításának költségét a kivitelezés költségébe be kell építeni. A bíráló bizottság munkájában Csíkvári Péter szobrász, Farkas Ádám szobrász (a zsűri elnöke), Körösényi Tamás szobrász, Atzél Péter építész és Winkler Barnabás építész* szakértők vettek részt. Meghívást kaptakés részt vettek: Nagy Gábor Tamás polgármester, Eötvös Péter az emlékműállítás kezdeményezője, Szalkai Adrienne kertész tervező. A Budapest Galériát Zsigmond Attila főigazgató, Szilágyi András osztályvezető, valamint Matzon Gertrúd képviselte. A jegyzőkönyvet vezette, és az állásfoglalást összeállította Szöllőssy Ágnes. _________________________ *szakértői véleményét írásban adta le Budapest, 2010. február 15. Zsigmond Attila főigazgató  |
|